Medium Coeli és Imum Coeli

Mint láttuk, a Föld minden egyes pontján át húzódik egy-egy meridiánvonal. Ahogy a többi földi főkörnek, a meridiánoknak is megvan a maguk megfelelője az Éggömbön, s így az égi meridiánok is metszik az égi Egyenlítőt és a Zodiákust. Ha visszagondolunk, hogy egy adott megfigyelőpont meridiánjára állított függőleges vonal kijelöli az adott hely Zenitjét és Nadírját, nyilvánvaló lesz, hogy az égi meridián pedig át is halad rajta, s mi több, mivel metszi a Zodiákust, ezzel kijelöli a Zenit és a Nadír megfelelőjét a Zodiákuson. Az előbbi a legmagasabb pont, amit a Nap, napi útja során, az adott helyről nézve, elér; a delelési pont. Az utóbbi pedig a - bár nem látszó - legalacsonyabb, az éjféli pont. Előbbit az "Ég Közepének", latinul Medium Coelinek (ejtsd: médium cÉli, és nem cŐli, mivel a latinban "ö" hang nincs), utóbbit az "Ég Aljának", latinul Imum Coelinek hívjuk.

A Föld tengely körüli forgása következtében, megfigyelőpontunkkal együtt nem csak a hozzá tartozó horizont, hanem a hozzá tartozó meridián, tehát a Medium Coeli és az Imum Coeli (általánosan használt rövidítéssel: MC és IC) is naponta egy teljes körbefordulást végez; az Ascendenshez és a Descendenshez (Asc. és Desc.) hasonlóan, egy nap alatt a Zodiákus valamennyi jelét és fokát érinti.

Ugyancsak hasonlóan az Ascendenshez és Descendenshez, az MC és az IC sem egyenletes sebességgel halad a Zodiákuson, hiszen a meridiánunk körének is van egy, az Ekliptikával bezárt szöge. Ez a szög azonban nem függ a megfigyelőpontunk helyétől, hiszen sok földi helyhez tartozik ugyanaz a meridián; csak a Föld forgástengelyének ferdeségéből adódik. Ez azt eredményezi, hogy a Föld valamennyi pontjához tartozó MC és IC ugyanakkora sebességgel halad a Zodiákus egyes jeleiben, míg ugyanez az Ascendensre és a Descendensre nem igaz; e két utóbbi haladási sebességét az is befolyásolja, hogy az adott hely, amelyhez tartoznak, pontosan hol helyezkedik el a helyhez tartozó meridiánon.

Ugyanezt a különbséget más megközelítési módon is érthetővé tehetjük: Az Ascendens és a Descendens a valódi Horizontnak az Ekliptikával alkotott metszéspontjai. Ezeknek a metszéspontoknak a haladási sebessége, az egyes jelekben, attól függően változik, ahogyan a Horizontnak az Ekliptikával bezárt szöge változik a Föld tengely körüli forgása során. Ez a szögváltozás, egy adott meridiánon végighaladva, annak minden pontján más és más mértékű. Az MC és az IC azonban magának a meridiánnak az Ekliptikával alkotott metszéspontjai, és nem függenek az adott hely Horizontjától. Haladási sebességük változása az Ekliptika egyes jeleiben csak magának az Ekliptikának a ferdeségéből adódik.

Földi megfigyelőpontunkból, természetesen, ezek a mozgások fordítottan látszanak; onnan nézve az egy helyben álló Asc,. Desc., MC és IC (bár az IC onnan épp nem látszik) mögött fordul körbe az Ekliptika, amely ferdesége miatt, sajátos, ellipszis alakúnak látszik az Égbolton.