A horoszkóp megrajzolása

Ha körömszakadtig ragaszkodnánk az asztrológiai hagyományokhoz, könyörtelenül el kellene vetnünk a manapság már közismertnek tekinthető, kör alakú ábrákat. Az asztrológusok évszázadokon, de talán inkább évezredeken keresztül nem használtak ilyet. Mivel egy-egy horoszkóp összes elemének meghatározását a szó szoros értelmében az "égre nézve" kellett elvégezniük, mire ezzel elkészültek, már kialakult bennük egy olyan belső, teljességgel három dimenziós kép, amely a valóságnak pontos modellje volt, és szükségtelenné tett bármiféle két dimenziós ábrázolást. (Azt már csak közbevetőleg merem megjegyezni, hogy a csillagos égbolt, és, ezzel együtt, önmaguknak a Teremtéshez mért végtelen kicsinységének folyamatos szemlélése, olyan - jó értelemben vett - alázatos és szerény magatartást adott meg számukra az asztrológia tudományával szemben, ami a mai asztrológusok legnagyobb része számára jóformán csak legenda szinten ismert.) Ennek megfelelően a legrégebbi ismert horoszkópábrák csak nagyvonalú, sematikus ábrázolások; valójában csak emlékeztetők, amire az asztrológus, ha ránézett, máris megalkotta és látta az elméjében az annak megfelelő három dimenziós képet.


A legrégebbi ismert formában megrajzolt horoszkópábra.
(A feltüntetett adatok fiktívek)

Az ábra szélén kialakított, háromszög alakú részek jelképezték a házakat, a házak ekliptikai kezdőpontját ezek csúcsánál jelölték (ezért nevezzük a házcsúcsokat mind a mai napig házcsúcsoknak). A planétákat pozícióit a megfelelő házakban jelölték. A középen lévő négyzetes részbe jegyezték fel a szülött adatait: Nevét, születési idejét és helyét, fontos életeseményeket, illetve amit még fontosnak tartottak.

A XIX. századtól kezdve kezdtek el az asztrológusok kör alakú ábrákat alkalmazni. Ennek oka egyrészt az lehetett, hogy a civilizált(nak mondott) ember elkezdte elveszíteni a három dimenziós belső képalkotás képességét; konkrét és átvitt éretelemben is kezdett "egysíkúvá" válni, egyre inkább szüksége lett egy funkcionálisan is valósághű, két dimenziós ábrára. Másrészt ekkor kezdenek nagyobb számban megjelenni a széles körben is használható asztronómiai és asztrológiai táblázatok, háztáblázatok, efemeridák, amelyek lehetővé tették, hogy az asztrológus az ég közvetlen megfigyelése nélkül is meghatározhassa a horoszkóp elemeit, és ez is a horoszkóp három dimenziós, belső képének megalkotása ellen hatott.


XIX.-XX. századi formában megrajzolt horoszkópábra.

Ennek az ábrának a külső köre az Egyenlítőt jelképezi, ezért a főtengelyek pontos derékszöget zárnak be rajta, a házcsúcsok pedig - Regiomontanus és Placidus házrendszer esetén - 30-30 fok távolságra vannak egymástól. A planéták elhelyezkedésének ábrázolása azonban csak hozzávetőleges; pontos ábrázolásukhoz az ekliptikai pozíciójukat egyenlítőire kellett volna átszámolni, ennek viszont semmi gyakorlati haszna nem lett volna.

Nagyjából a XX. század második negyedében kezdtek elterjedni azok az ábrák, amelyek a horoszkópot az Ekliptika síkjában ábrázolják. Ez a manapság is használatos forma. Előnye, hogy a horoszkóp egyes elemeinek (házcsúcsok, planéták) egymáshoz viszonyított helyzetét (fényszögek) is egyetlen pillantással le lehet olvasni róluk, hátránya, hogy nem igényel belső képalkotási képességet, és a planétáknak csak az ekliptikai helyzetére fókuszálja a figyelmet, elfedve, hogy valójában nem síkban, hanem térben mozognak. (Ez egy középkori asztrológus számára még magától értetődő volt.) Ez többféle, durva egyszerűsítési kísérlethez vezetett, amikről a maguk helyén még bővebben szót fogunk ejteni.


Modern formában megrajzolt horoszkópábra.

Mindezek ellenére, ha nem feledkezünk meg ennek az ábrázolási módnak a korlátairól, a mai ember számára vitathatatlanul ez a leginkább használható ábra.

Többé-kevésbé ellentétben az előző két ábrázolási móddal, ennek az ábratípusnak rengeteg, az adott asztrológus személyes igényeit és ízlését kielégítő változata létezik és létezhet. A planéták ekliptikai helyzetének pontos ábrázolása egyes esetekben nélkülözhetővé teszi azok feltüntetését az ábrán; van aki már az ábrán feltünteti a fényszögeket, a planéták között meghúzott vonalakkal vagy az ábra szélén ábrázolva azokat; van, aki mind a pontos pozíciókat, mind a fényszögeket külön táblázatban ábrázolja; és így tovább. Ezek az egyéni ízléstől függenek, lényeges azonban, hogy a saját használatra elkészített ábránkat is úgy készítsük el, hogy az más asztrológusok számára is egyértelműen "olvasható" legyen. Ez a kis figyelmesség bőven kifizetődik az együttműködés - ilyen módon is megadott - lehetőségében.