Előszó

"...ha jól értem tehát, atyám cselekszik, és tudja is, hogy miért cselekszik,

de nem tudja, miért tudja, hogy tudja, miért cselekszik?"

/Umberto Eco: A rózsa neve/

 

Korunk asztrológiai irodalmát átolvasva, két olyan hiányosságot tapasztaltam, amelyet e könyv megírásával pótolni szerettem volna. Az egyik, hogy általában - és hangsúlyozni szeretném, hogy csupán általában - nem szentelnek elég figyelmet azoknak az elemi építőköveknek, amelyekből az asztrológia egész rendszere építkezik, így bármíly széles körű ismeretet is ad át egy-egy tankönyv, az ismeretek megértése, sőt, belső megélése, voltaképpen felületes marad. Ettől az asztrológiát tanuló még válhat kiváló asztrológussá, segítheti mások - és a saját - életének jobbá tételében az asztrológia, de csak a jó mesterember szintjét érheti el, és még ez is lelkiismeretes, kemény munkát fog igényelni tőle, évekkel késleltetve az asztrológiai világkép valódi megértését. Átláthatja például, hogy miben és hogyan nyílvánul meg az az őselv, amit az Asztrológia Nyilasnak nevez, de hogyan érthetné meg megnyílvánulásának miértjét, ha nem értette meg alapjainak; a Tűz elemnek, a Meleg és a Száraz minőségeknek a mibenlétét? És még e három elnevezés is csak szimbólum, szóbeli tükrei az Univerzum alapját adó alapvető ősokoknak.

Könyvem tehát először csak azt kívánta volna felderíteni, hogy ezek a bizonyos ősokok hogyan nyilvánulnak meg és hatnak egymásra az alapvető asztrológiai fogalmakban és folyamatokban, ám ezenközben rájöttem, hogy ennek teljes bemutatására egy tankönyvet kell írnom, ami az alapoktól a legteljesebb ismeretekig kalauzolja az érdeklődőt, nem tévesztve szem elől a célt, hogy ne csak meglássa és megtanulja az asztrológiát, de meg is értse a működését. A megértést megkönnyítendő, elhagytam mindazokat az asztrológiai spekulációkat és vélekedéseket, amelyeket a tapasztalat nem támasztott alá megfelelőképpen, de nem riadtam vissza a felmerülő kérdések feltevésétől, ha az azokon való gondolkodás a jobb megértést elősegítheti. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása azonban nem lehet pusztán spekulatív - ahogy egyetlen kérdésé sem az asztrológiában -, hanem csakis a megfelelő számú tapasztalati adatból lehet levonni rájuk a megfelelő következtetést. Ám épp ez a kutatómunka - és a tapasztalatgyűjtés - az, ami a műkedvelő tanulót valódi asztrológussá teheti. Erre önmagában semmilyen tankönyv, tanfolyam, sőt, semmilyen oktató és tanár sem képes; ezért a célom nekem sem lehetett ez, hanem csak - talán - az útba igazítás...

A másik, általam tapasztalt hiányosság szigorúan véve nem is asztrológiai, hanem sokkal inkább filozófiai, vagy esetleg asztrozófiai; ez az asztrológusok legtöbbjének viszonyulása a szabad akarat kérdéséhez. Hadd ne fejtsem ki itt rendre, hogy miért tartom úgy, Istennek többnek kell lennie holmi bábjátékosnál vagy órásmesternél, aki mechanikus bábokként mozgat minket; hogy miért tartom úgy, hogy aki tagadja a szabad akaratot, az tagadja a saját felelősségét a saját sorsának alakulásában, sőt, a Teremtés folyamatában is; itt legyen elég annyi, hogy nem egy asztrológus épp a horoszkópokban általa látottak miatt tagadja, hogy az embernek szabad akarata lenne, a szabad akaratot csak mint gondolati vagy belső megélési szabadságot engedve meg (és, mágikus vagy okkult nézőpontból szemlélve az emberi életet, ezzel máris ellentmondva a saját állításának). Ezt az életszemléletet gyakran tovább is adják a tanítványaikon keresztül, megoldásként a beletörődést nevezve meg. Csakhogy én magam, bár elismerem, hogy életünkben jelen van a determináció is, ugyanezekben a horoszkópokban nem az eleve elrendeltetés által megszabott sorsot, hanem választási lehetőségek széles skáláját láttam meg, nem a sorsunknak való alávetettséget, hanem önmagunk felszabadításának ezernyi lehetőségét. Való igaz, hogy aki nincs tudatában a saját lehetőségeinek - mellékes, hogy ebben az asztrológiai segíti-e, vagy valamely más eszköz; meditáció, pszichológia, jóga, egy másik ember tükre, vagy bármi más -, az vakon fog mellettük elmenni, és őt csak sodorja a saját természete; a pillanat hatása alatt, szinte öntudatlanul fog dönteni, és az ilyen döntések a horoszkópból bizony 100 százalékosan előre megmondhatók, látszólagosan alátámasztva, hogy nincs szabad akarat; az öntudatlanul élő, önmagát sem ismerő ember számára valóban nincs. Annak számára azonban, aki magát ismeri és önmagán uralkodni képes - és ehhez az asztrológia (is) igen hatékony segítséget adhat - feltárulnak ezek a lehetőségek, és ismerve őket már választani is tud közülük. "A bölcs uralkodik a csillagain - ahogyan önmagán uralkodik." S végül be kell látnunk azt is, hogy amit a legtöbb ember szabad akaraton ért, azt bizony alig-alig lehet így nevezni, talán legfeljebb "szabados akarat" néven; leginkább csak önző, akaratos követelőzés az élettől, mindazért, ami szerintük nekik "jár". Ez helyénvaló egy karonülő kisgyermek esetében, akinek ez az egyetlen lehetősége, hogy életszükségletei kielégítésére rávegyen másokat, és így életben maradjon, de egy felnőtt, saját életéért pusztán csak törvényi értelemben is eleve felelős embertől nevetséges és elfogadhatatlan.

Summa summarum, második, de az elsővel azonos fontosságúnak tartott célom e könyv megírásával az volt, hogy megmutassam, szerintem hogyan lehet meglátni a horoszkópban az életünk lehetőségeinek sokaságát, és hogyan élhetejük az életünket felelős, és ebből következően szabad emberekként.

Könyvemben hol egyes, hol többes számban szólok az olvasóhoz. A többes számot nem fejedelmi többesként használom - nem gondolom magam fejedelemnek, legkevésbé az asztrológiában -, hanem, körülírások és minden más körülményeskedés helyett, azt szeretném jelezni vele, hogy az épp leírásra került rész nem az én egyéni véleményem, hanem az asztrológustársadalom egészéé, vagy legalábbis egy figyelmen kívül nem hagyható részéé. Ezzel szemben, mikor egyes számot használok, ott csakis és kizárólag az én vélekedésem kap hangot, s ha ez még egy-két asztrológustársam álláspontjával meg is egyezik, őket, mint azt az elemi tisztesség meg is kívánja, külön is megemlítem.