A Tűz Elemet alkotó Ősminőségek a Meleg és a Száraz. E kettőt egymással kombinálva máris megkapjuk a Tűz Elem legalapvetőbb leírását: Önmaga középpontjától távolodó mozgást végez, miközben önmaga nem változik meg. Első pillantásra szinte érthetetlen, hogy nevét miért a szemre oly változékony tűzről kapta, de ha arra gondolunk, hogy a Száraz minőség azért Száraz, mert hozzá képest minden más Nedves, egy lépéssel máris közelebb jutunk ennek megértéséhez; a tűz alakra ugyan idomul a környezetéhez, ám mindent, amihez csak hozzáér, arra kényszerít, hogy átvegye a saját lényegiségét: válljon tűzzé! Az erdőtűzben bizony nem a tűz válik erdővé, hanem az erdő válik tűzzé. Ebben az értelemben a tűz sosem változik, viszont mindig terjeszkedik, így méltó jelképe a Tűz őselemnek.

Mindez nem jelenti azt, hogy a Tűz Elem kizárólag pusztító démonként képes megnyilvánulni a világban. A Tűz Elem megnyilvánul mindenben, ami valamiből kifelé, a világ felé hat és valtozást indukál vagy arra késztet; a Tűz Elem munkál minden ideában, eszmében, ötletben, minden változtatásra irányuló szándékban, legyen az jó vagy rossz szándékú; a Tűz Elem a lényege mindennek amit a "megtermékenyítés" szóval illethetünk, legyen az testi, lelki vagy szellemi síkú - hiszen minden megtermékenyítés lényege valamilyen információ elhelyezése egy olyan közegben, amely az információ tartalmát kibontani, annak - fizkai, lelki vagy szellemi értelmű - testet adni képes!

A Tűz Elemhez kapcsolható tehát minden ötlet és eszme, minden cél, de ezek megvalósítása már nem. A Tűz Elem a fény, amely kiárad valahonnan, de a fény nem észlelhető mindaddig, amig bele nem ütközik valamibe, amely visszaveri vagy elnyeli azt - önmaga önmagával ezt nem képes megtenni, hiszen önnön lényege a kiáradás és nem a befogadás. Ilyen értelemben a Teremtés műveletében a Teremtés ötlete a Tűz Elemhez köthető, a Teremtés tényleges művelete azonaban már sokkal inkább a többihez, elsősorban a Víz elemhez. Ez az egymást feltételező kettősség a Tűz és a többi elem között a legtriviálisabban tetten érhető a férfi-nő kapcsolatban is; a férfi az, aki gyermeket nemz, aki nélkül a nő meddő - női mivolta pedig céltalan - marad, de a nő az, aki a gyermeknek testet ad, aki nélkül a férfi férfi-léte értelmetlenné válik. Kettősségükben egymásra vannak utalva, minden olyan törekvésük, hogy egymás nélkül keressék létezésük értelmét, a legősibb alapelvekkel ellenkezik, szükségszerűen kudarcra van ítélve. Még birtokolni is csak akkor - és addig - birtokolhatják egymást, ha - és ameddig - birtoklásuk önkéntes és kölcsönös; máskülönben együttműködésük, legalábbis gátolt lesz.

(Megemlítendő, hogy egyes filozófiák szerint a Tűz Elem a többihez képest elsődleges, illetve a Tűz Elemből vált ki az összes többi elem; ezek szerint a Tűz Elem - ahogy eddig is mondtuk - a Megvalósítandó, a többi a Megvalósító, de ahhoz, hogy a Megvalósító létezhessen, kellett hogy legyen a Megvalósító megvalósítására is egy eszme. De hogyan valósuljon meg a Megvalósító, ha még nincs, ami Megvalósítsa, ha még önmaga is Megvalósítandó? Nyilvánvaló - bár ez már tényleg színtiszta filozófia -, hogy a Világ Ősállapotában a Megvalósítandó és a Megvalósító még egységet alkotott és a Megvalósulás csak akkor indulhatott el, amikor ez a kettő szétvált, és egymással kölcsönhatni kezdett. Isten megteremtette a Világosságot (Világ-osságot!) és a Sötétséget, Eget és a Földet, megtörtént az Ősrobbanás - még a modern tudomány is eljut oda, ahonnan a legősibb mitoszok kiindulnak. Hogy ebben a Kezdetben a Tűz Elemből kiválónak vesszük-e az összes többit vagy fordítva; az Eszme gondolta-e ki a Megvalósítót és lett általa Megvalósítandóvá, vagy a Megvalósító hozta-e létre a Magvalósítandót, hogy Ő is létezhessen - felfogás és szempont kérdése és közvetlenül már nem tárgya ennek a könyvnek.)