A hétköznapi időszámításban elegendő a napok és évek számontartása, a csillagászat - és, mint látni fogjuk, az asztrológia is - azonban számon tart ennél nagyobb időszámítási egységeket is; ezek az úgynevezett világhónapok és világévek, alapjuk a Föld precessziós (más néven: tercier ) mozgása. (A Föld tengely körüli forgása a primer, Nap körüli mozgása a secunder mozgás.) Lássuk ezek mibenlétét.

Láthattuk, hogy az Ekliptika felosztásának alapját a Föld Nap körüli keringési síkjának a saját forgástengelyével bezárt mintegy 23°-os szöge adja.

Egy síkot azonban nem csak egyetlen tengely metszhet a sík ugyanazon pontjában, ugyanazon szögben, hanem végtelen sok. Ezek összessége egy, a sík adott pontjában felvett, az adott szög kétszeresével megegyező nyílásszögű kettős kúppalástot ad meg.

A Föld forgástengelye ugyanilyen kúpformát ír le a Nap körüli keringésének síkjához viszonyítva; azaz, ha kijelölünk egy pontot a Nap körüli keringési pályáján, és megnézzük a forgástengelyének helyzetét minden évben, ugyanebben a pontban, akkor azt tapasztaljuk, hogy az egy kúppalást mentén arrébb mozdul, s a teljes kúppalástot 25920 év alatt írja le, azaz 72 évenként 1 fokkal mozdul el. A Földnek ezt a mozgását nevezzük precessziós mozgásnak.

A precessziós mozgás nem befolyásolja a Nap látszólagos helyzetét az Éggömbön, mivel azt a Földtől a Napig húzott képzeletbeli egyenesnek az Éggömbig vitt meghosszabbítása jelöli ki; a Föld térbeli helyére pedig a precessziós mozgás nincs hatással. Hatással van azonban az Egyenlítő helyzetére, hiszen az Egyenlítő a Földnek a saját forgástengelyére merőleges főköre; ezért ha a Föld forgástengelyének helyzete változik, változik az Egyenlítőé is. Ha pedig a földi Egyenlítő helyzete változik, akkor vele együtt változik az Égi Egyenlítőé is. Mindez azt eredményezi, hogy az Ekliptika és az Égi Egyenlítő egymással alkotott metszéspontjai, a csillagos ég hátteréhez képest, folytonos mozgásban vannak. A Föld tengelyének precessziós mozgásából adódóan, ugyancsak 72 év alatt 1 fokkal mozdulnak el. Számunkra mindez azért lényeges, mert az Ekliptika kezdőpontjának a keleti metszéspontot tekintjük, ez a Kos 0. foka. Ez a pont, mindebből következően, az Ekliptikán egy nagyon lassú, a Napéval ellentétes irányú, ún. "hátráló" mozgást ír le, a csillagképekhez viszonyítva. Jelenleg a Halak csillagképben látszik, s innen halad a Vízöntő csillagkép felé.

A precessziós mozgás teljes, 25920 éves periódusát nevezzük Világévnek, a Világév 1/12-ed részét, 2160 évet, Világhónapnak. A Világhónapokat nevezzük más néven Világkorszakoknak is. Ahogy a precesszió 25920 éve 360 foknak, úgy egy Világkorszak 2160 éve 30 foknak, azaz egy-egy ekliptikai jelnek felel meg; a precessziós mozgás hátráló voltából adódóan fordított sorrendben, azaz a Kos korszak után nem a Bika, hanem a Halak jön, azután a Vízöntő, és így tovább.

Felvetődik a kérdés, hogy mit tekinthetünk az első Világhónap, azaz a teljes Világév kezdetének; vagyis, hogy amikor a Világév elkezdődik, az Ekliptika 0. foka az Éggömb mely pontján áll. Kézenfekvő, hogy ez a pont ugyanaz legyen, amelyen akkor állt a Tavaszpont, amikor az Ekliptikát legelőször osztották fel jegyekre. Hogy ez pontosan mikor történt, arról sem írásos emlékeink nem maradtak fenn, sem a hagyomány nem tájékoztat, ám segítségünkre van, hogy léteznek az itt tárgyalandótól eltérő asztrológiai rendszerek is, amelyek nem veszik figyelembe a Tavaszpontnak a precesszióból adódó elmozdulását, és az Ekliptika kezdetének mindig a csillagos ég ugyanazon pontját tekintik. A kettőt megkülönböztetendő, az Ekliptika és az Égi Egyenlítő metszéspontján alapuló felosztást tropikus, az utóbbit pedig sziderikus Zodiákusnak nevezzük. Így minden egyes Világhónap kezdete az a pillanat, amikor a tropikus Zodiákus 0. foka a sziderikus Zodiákus újabb 30 fokát - újabb 2160 évet - hagyja maga mögött.

Sziderikus Zodiákust használ például az indiai asztrológia, a djotis is. Ebből a rendszerből vett kölcsönszavunk az "ayanamsa", ami a sziderikus és a tropikus Zodiákus közti, fokokban mért eltérést adja meg. Az ayanamsa jelenleg (2007. márciusában) 24°50´30˝, azaz, a tropikus Zodiákus kezdőpontja a sziderikus Zodiákus Halak jelének 5°9´30˝-én áll. Ez két dolog miatt is meghökkentő lehet.

Az egyik az, hogy ezek szerint az Ekliptika felosztása mintegy 1789 évvel ezelőtt történt volna, márpedig ennél mind az Európában ismert, mind az indiai asztrológia sokkal régebbi múltra tekint vissza. Az ezt megelőző első lehetséges időpont viszont ennél 25920 évvel korábbi, azaz az asztrológiának több, mint 27 és fél ezer éves múltja van, vagyis régebbi, mint az írott történelem...

Egyes asztrológiai művek szerint az Ekliptika felosztása mintegy 6000 évvel ezelőtt történt volna meg. Ugyanezen művek ugyanakkor nem tagadják, sőt, maguk is állítják, hogy az egyes ekliptikai jelek a nevüket az első felosztáskor mögöttük látszódó csillagképekről kapták, amivel máris önmaguknak mondanak ellen; ekkor a Tavaszpont nem a Kos, hanem a Bika csillagképben állt, annak is a vége felé, így az első ekliptikai jel sem a Kos, hanem a Bika vagy az Ikrek lenne, de semmiféle arra utaló ismeretünk nincs (sem írásbeli, sem más egyéb), hogy ez valaha is így lett volna.

A másik - valójában egyáltalán nem meghökkentő, de sokak számára esetleg kényelmetlenül hangzó - dolog pedig az, hogy az emberiségnek bizony le kell számolnia azzal az önámítással, hogy máris belépett volna a Vízöntő korszakába. Ezt olyan örömmel hangoztatják ezoterikus körökben, mintha azt adnák tudtul, hogy az emberiség "magasabb osztályba" léphetett volna, maga mögött hagyva a káosz korát, "felvételt nyerve" egy szebb, újabb, jobb korba. Ez azonban teljesen alaptalan, egyike a tetszetős, ezért szélsebesen terjedő ezoterikus álinformációknak, ami - sajnos, vagy nem sajnos - valójában megalapozatlan és alaptalan. Ahhoz, hogy a Tavaszpont megtegye a sziderikus Zodiákus Halak jelének hátralevő fokait, még több mint 360 évnek kell eltelnie. Vehetnénk egy-egy világkorszak kezdetének - egyáltalán nem alap nélkül - azt az időpontot, amikor a Tavaszpont egy új csillagképbe lép be, de ha ezt tesszük, még elkeserítőbb a helyzet; a Vízöntő csillagkép legelső csillaga még alig valamivel kevesebb, mint 10 fokra áll tőle, vagyis mintegy 720 évre... Való igaz, hogy egy korszakváltás sem történik egyik napról a másikra, hanem, mint minden más jellegű változás is, ez is bizonyára átfedésekkel történik meg, de - mondják a korszakváltás hívei - ennek máris itt van az előszele! Ez azonban olyan, mintha valaki 1983-ban akarta volna a XXI. század elérkeztét ünnepelni; emlékezetem szerint ez akkoriban még senkinek nem jutott az eszébe... Szoktak még érvelni az Uránusz felfedezésével, (az Uránusz a Vízöntő jeléhez tartozó bolygó) ezzel azonban azt állíthatjuk szembe, hogy akkor 1846-ban, a Neptunusz felfedezésével a Halak, 1930-ban, a Plútóéval a Skorpió korszaknak kellett volna elkezdődnie. Nyilvánvaló képtelenség. Adjunk csak lejjebb a nagyképűségünkből, és törődjünk bele, hogy alaposan benne vagyunk még a Halak korszakban - mindenféle szempontból. Minden olyan társadalmi, asztrológiai, technikai vagy más egyéb jelenség, amely analógiáiban a Vízöntő jeléhez és jelentőségéhez köthető, csakis ezen belül, azaz a Halak korszak jelentőségének alárendelve értékelhető; kicsik vagyunk még ahhoz, hogy átírjuk a csillagos eget...